Felsőoktatásban tanulni csupa móka, és mindenki nagyon szerencsésnek érezheti magát, akinek van lehetősége rá, hogy a beiratkozástól a diplomaszerzésig meneteljen. Rengeteg szociális inger, jó beszélgetés, értékes előadás, és közös tanulás és beadandózás mellett persze érdemes néha kicsit körül néznünk, és rácsodálkoznunk arra milyen fantasztikus környezetben, milyen szellemi, kulturális és történelmi nagysággal körülvéve tengetjük mindennapjainkat. Íme a három kedvenc Campusunk!

1. A Szent István Egyetem Budai Campusa – amelyet korábban Kertészeti Egyetemként ismertek – valóban szép példája az igazi egyetemi városnak, hiszen itt egy helyen található meg a felsőfokú képzés minden színtere az oktatási épületektől kezdve a vezetőség irodáin és a könyvtáron át a kollégiumig. És mindezt a csodálatos Budai Arborétum öleli körbe, amely az oktatásban betöltött szerepén túl tökéletes helyszín az órák közti kikapcsolódásra, feltöltődésre. 

A két részből álló arborétum a 19. század végén, az Entz Ferenc által alapított Kertészeti Tanintézet megalakulásával párhuzamosan jött létre. Legkorábbi, felső részét a korszak híres kerttervezőjének, Räde Károlynak köszönhetjük, míg alsó, Villányi útról nyíló oldalát a 20. század legnagyszerűbb tájépítész- és kertészmérnökei tervezték a század közepén - második harmadában, többek között Ormos Imrének, Mőcsényi Mihálynak és Schmidt Gábornak köszönhető mai formája. 

A felső arborétum értékes historizáló neoreneszánsz épülete a mai F-szárny még a Tanintézet számára készült, melléképületeivel együtt a Ménesi út felé nyitott díszudvart vagy előudvart (cour d’honneur) három oldalról fogja közre, a tájkertekre jellemző útvonal-vezetéssel és lépcsőzetes térkialakítással. Az épület reprezentatív megjelenését a homlokzat kialakítása és az épület központi elhelyezése ma is biztosítja. 

Ezzel szemben az alsó rész, bár található itt késői szecessziós jegyeket mutató nagy épület is, sokkal inkább izgalmas, ám több szempontból megosztó modernista épületállománya miatt jelentős. A legértékesebb közülük a kiemelkedő építész, Lauber László Szendrői Jenővel közösen jegyzett, Ménesi útról nyíló A épülete, amely a világháború utáni modernizmus egyik 

legszebb példája. Az építészeti elemekkel (hídszerű előépítmény, karakteres előtető és üvegfal) hangsúlyozott Ménesi úti bejárat és az Arborétum felőli, déli kapu a fölé kinyúló nagyelőadó lábakra állított, zárt kubusával egyaránt izgalmas építészeti elem. A lábak közé illesztett üvegfalú, íves zsibongó egyedi atmoszférával rendelkezik, látványos térformálású megoldás. A tömegalakítás téglány alaprajz fölé emelt zárt, tagolás nélküli, finom síktörésekkel játszó tömeggel és lapos tetővel igen karakteres. Az "A" épület a második világháború utáni évek modernjének országos szinten is kiemelkedően kvalitásos reprezentánsa, amely számos részletében, részben még berendezésében is őrzi egykori értékeit. 

Az egykor önálló egyetem főépülete, amely 1968-70 között épült a dékáni hivatalokat, tanulmányi osztályokat, nagyméretű előadókat és a dísztermet foglalja magába. A K épület építészeti értelemben két, funkcionálisan és megjelenésben is radikálisan eltérő szárnyból áll. A nyugati tömb alumínium függönyfalas kialakítású, míg a keleti, a Ménesi útig hátra nyúló szárny nyers vasbeton lamelláival jellegzetesen későmodern tömegformálású. Az IPARTERV mérnökének, Pál Balázsnak köszönhető izgalmas épület bejárata a Villányi út felőli oszlopsor alatt nyílik, a felette elhelyezkedő nagy belmagasságú dísztermet egyedülálló mozaikfal díszíti. Az egyetemi campus összképét meghatározó központi épület az 1960-as évek modern építészetének kvalitásos, szinte minden eredeti részletét megőrző darabja. 

Az igényes épületállomány körül elterülő csodálatos Arborétum egyedülálló növénytani ritkaságokkal is rendelkezik, az egyetemi oktatás egyik fontos bemutató-és gyakorlótere. Emellett közparkként Szentimreváros egyik fontos zöldfelülete is, így az egyetemi hallgatók mellett a kisgyermekes anyukák, sétálgató idős házaspárok is gyakori vendégnek számítanak. 

2 A Soproni Egyetem és a Botanikus Kert 

A Soproni Egyetem jelenleg négy karral rendelkező, országos és regionális szerepű, nemzetközileg is jelentős felsőoktatási intézmény, a nyugat-magyarországi régió szellemi, 

oktatási és kutatási központja. Az egyetem karain az oktatás évszázados hagyományokra tekint vissza, hiszen az intézmény alapját a trianoni diktátum után a felvidéki Selmecbányáról Magyarországra menekített Magyar Bányászati és Erdészeti Főiskola jelentette, amelyet még 1735-ben alapított III. Károly. A selmecbányai hagyományok azóta is jelentősek az intézmény életében, ilyen például az úgynevezett „walden”, az 1899-ben bevezetett egyenruha, amelyen a színnel, a jelekkel és a gombokkal fejezhető ki a kari identitás. Szép szokás az egyenruhára felvarrt folt (fleck), mely kezdetben a folytonossági hiányok takarására szolgált, manapság inkább viselőjének a másik nem körében elért sikereire utal. 


Emellett sajátos selmeci tradíció a balekok, vagyis az elsősök fogadása (balekvizsga, balekkeresztelés, balekbál, más eseményekkel együtt), akik máig megőrizve a régi szokásokat, a vasútállomásról szekeret húzva maguk után keresik meg kollégiumukat. A felsős hallgatók, vagyis a firmák legfontosabb eseménye a valétálás, a végzős diákok búcsúszertartása, amely során elköszönnek a várostól és alma materüktől. 

A különleges múlttal bíró egyetemnek különleges campus jár, ilyen a Soproni Botanikus Kert. Bár az intézmény karai közül csak az Erdőmérnöki Kar és a Simonyi Károly Kar található itt, azonban a Rektori Hivatal, az Egyetemi Könyvtár, a kollégiumok, étterem és a sportcsarnok, valamint a botanikus kerthez tartozó Látogatóközpont miatt mégis ez tekinthető az Egyetem igazi origójának. 

Az eredetileg 1895-96-ban „Honvéd Főreáliskolaként” Alpár Ignác tervei szerint emelt látványos és nagyszabású oktatási épületeket a 20. század második feléből származó létesítmények egészítik ki. Az egykori katonai gyakorlótér, ahol a campus létrejött, kiválóan alkalmas volt a selmecbányai dendrológiai gyűjtemény újjáalakítására, így már 1922-től megkezdődött a kert létrehozása. Kezdetben a felvidéki szaporítóanyag segítségével népesítették be a területet, majd a ’40-es évektől kezdve a nemzetközi magcsere program beindulásával újabb minőségi ugrást sikerült elérni a növényállomány változatosságában. A 

kedvező alpesi mikroklímát kihasználandó már kezdettől fogva előnyben részesítették a tűlevelű fajokat, így egy Magyarországon egyedülálló gyűjteményt sikerült kialakítani, amely az oktatási feladatai mellett a városlakók és az ide látogatók számára is különleges élményt jelent! 

A több mint 17 hektáron elterülő Botanikus Kert 1978 óta országos jelentőségű természetvédelmi terület, a közelmúlt rekonstrukciós és fejlesztési pályázatainak köszönhetően ma újra egykori fényében tündököl. 

3. Az Állatorvostudományi Egyetem István utcai campusa 

Az előzőekhez mérten az Állatorvostudományi Egyetem István utcai campusa kisebb léptéket képvisel, azonban Budapest központjában egyedülálló kis oázist jelent. Az 1888-ban létrehozott intézmény központi épületeit az Országháznál tervezői zsenialitását bebizonyító Steindl Imre jegyzi, a kézműves remekek (épületszobrászati elemek, kovácsoltvas díszek, stb.) és a történeti érték okán ma műemléki védettséget élveznek. A vörös klinkertéglás épületeket eredetileg díszes Zsolnay-kerámia fríz ékesítette, ebből az elmúlt évszázad viharainak köszönhetően mára csak kis részletek maradtak fent, de szerencsére sok más, a híres pécsi gyár munkásainak szakértelmét bizonyító elem napjainkban is megcsodálható. 

A körülöttük elterülő kert szinte oázis a hatalmas öreg fákkal, a dús bokrokkal és a változatos színű virágágyásokkal. A parkot körülvevő kerítés oszlopai is illeszkednek az épületek stílusához - 37 közülük öntvény állatfejjel van díszítve. A bejáratnál áll az őshonos magyar szürkemarha szobra, amely mára szinte az Egyetem jelképévé vált. A Kisállatklinikát és a Központi Könyvtárat is magába foglaló campus elmúlt években lezajlott kertészeti megújítása csodálatosan hangulatos zöld szegletet eredményezett a város talán legsűrűbben beépített részén. A kanyargós utak között a kortárs kerttervezési dizájn elveinek megfelelő gazdag évelőkiültetés került, igen impozánsak a nagyméretű és változatos díszfüvek. Az itt-ott felbukkanó padok és szobrok tervezett véletlenszerűsége pedig csak tovább fokozza a kert romantikus hangulatát.